Pikkelysömörrel élni

Régóta kezelek pikkelysömörös betegeket, de a maihoz hasonló történettel mi orvosok ritkán találkozunk. Súlyos psoriasisos beteget vettünk fel a klinikánkra tegnap. Ez az utóbbi időben már ritkaságnak számít, mert a biológiai terápiák megfelenése óta alig-alig kell kórházban kezelni a betegeinket, olyan jól vannak az ambulánsan alkalmazott gyógyszerekkel.

Betegünknél a kiterjedt bőrtünetek mellett súlyos ízületi gyulladás is fennáll. Bőre tényleg nagyon rossz állapotban van, vörös, hámlik, ég. Minden vizsgálatkor, kezeléskor, átöltözéskor nagy adag pikkely marad a földön. Gondolom ismerős minden beteg számára...

Ma reggel új beteget vettünk fel az osztályunkra, aki történetesen a pikkelysömörös betegünk melleti ágyat kapta. Nem telt el 5 perc azt követően, hogy a nővérek a szobájába kísérték az új betegünket, kopogtatott az ajtómon, és kérte, hogy helyezzük más kórterembe. Azt mondta, nem marad ott, mert fél, hogy valamilyen fertőzést kap el a másik betegtől. Elbeszélgettünk, és talán sikerült meggyőznöm, hogy a pikkelysömör nem fertőző, nem kell félnie a betegségtől. Úgy döntött, marad - de azért inkább a betegünktől távolabbi ágyat választaná...

Ilyen világban élünk: a szépség, a külcsín, a megjelenés számít. Pedig betegünk értelmes, okos tanárember, még akár jókat is beszélgethettek volna.